kiccsillag

nap

...és akkor most a "hagyományt" nem megtörve itt is nagyon boldog szülinapot kívánok m-nek! :*

és apumnak is még annál is sokkal több odagondolás, mert igazából mióta az eszemet tudom, ez volt az ő napja, a mágikus 11. 11., a szülinap.

tavaly még hárman rötyögtünk azon, hogy milyen vicces/érdekes/fura véletlen ez, hogy egy napon született az apám és a pasim... most meg zavrodott vagyok és nem nagyon tudok megfelelni a saját magam által kreált elvárásoknak, mert ma van a szülinap és hiába szeretnék mindent megtenni, kényeztetni, szépjót ünnepelni, nem megy úgy ahogy szeretném, ahogy megérdemelné m. nem megy sírás nélkül.

írta: kic*, 2009. nov. 11. 20:02 - címkék: apu, pasi, ünnep és kategóriák: - 1 komment

A

Tegnap azt mondtad, ma hazamész...

örültem, mert tudtam, megőrjít az ágyhoz kötöttség. De féltettelek is nagyon, mert tudtam, nagy vívás lesz számodra a teljes életmódváltás. Morogtam veled, emlékszel? Kicsit helyet cseréltünk. Te voltál a gyerkőc, aki hiába beteg, rohanna vissza bandázni a többiekkel, én pedig a zord szülő, aki óvatosságra int.

Tudtad, hogy hatalmas odafigyelésre és sok segítségre számíthatsz, de te sosem akartál mások terhére lenni, pedig nagyon igényelted a kényeztetést, törődést, ha valami bántott. Ezt nem könnyű kezelni, ezért legtöbben az első "köszi, nem"-re szót fogadtak. Én makacs voltam... És működött!

Nem akartad, hogy szomorú legyek. Soha nem akartad. Főleg nem miattad. Mindig volt egy vicc, egy izgalmas sztori a tarsolyban, amikor láttad rajtam, hogy valami bánt. Sokszor a szomorú okát sem kérdezted, egyszerűen csak meséltél... És működött!

Most szomorú vagyok nagyon, és nem is titkolom. Majd elmúlik, de most bánt, hogy nem értettem a tegnapi viccet. Ma reggel megértettem és - bár elfogadni egyelőre baromi nehéz -, kicsit meg is értem. Nem az Árpád utcába készültél hazamenni, hanem a szüleidhez.

GYERE VISSZA MÉG EGY PICIT, NAGYON KÉRLEK!!! NEM BESZÉLGETTÜNK MÉG ELEGET! MÉG PICIT MESÉLNED KELL! MÉG PICIT SZERETNI AKARLAK! MÉG PICIT ÖLELNI AKARLAK! MÉG PICIT A TE DRÁGA VICUSKÁD AKAROK LENNI, AKIRE APRÓ-CSEPRŐ DOLGOK MIATT BÜSZKE LEHETSZ!

Nagyon-nagyon szeretlek, és ígérem, nem szomorkodom sokat!

Sziapu!

vicuskád

írta: kic*, 2009. okt. 19. 21:15 - címkék: és kategóriák: - 2 komment

uc

írta: kic*, 2009. ápr. 9. 7:47 - címkék: és kategóriák: - 7 komment

természetesen

szombat délelőtt végre összejötte magát a minden úgy (még idő is volt és az idő is jó volt), hogy elvigyük a bringámat szervizbe, afféle tavaszi átnézésre és helyrepofozásra… fülöpék ott helyben – várakozásostul nagyjából 15 perc alatt - kemény 1000 jmf-ért helyrepofozták (ebben már benne ám a 100-100 Ft-os pumpálás is), hahh. volt is nagy öröm, lórapattanás és városbevétel.

pasinak dolgozás volt – hiszenhát hamarosan zöldnyílás – én pedig kitekertem kápra az erdőbe, ahol lájtos iddogálással egybekötött barátságos bográcsozás volt. azazhogy lájtosan iszogatott a társaság, kivéve azt az embert, akinek nagyeszűen kölcsönadtam egy körre a cangát. rossz ötlet volt, ja. visszaért és közölte, hogy volt egy kis baleset, a hátsófék fura... ööö... kicsit sokkot kaptam, de míg közelebb nem mentem, nem izgultam nagyon, gondoltam, kicsit állítok majd a féken jó lesz az. igen.

a hátsóféken valóban csak kicsit kellett volna állítani. viszont úgy sikerült a fiatalembernek borulnia, hogy a villa elgörbült. nem kicsit. gyakorlatilag használhatatlanul gnómmá roncsolódott a kicsike... a kerék nem forog, mert beépült a vázba... ez-az kiszakadt onnan elölről, a váltó bután görbe, nem ott és nem úgy áll, ahogy szokás... itt elszakadt a cérna. a srác bocsánatot kért és csípőből mondta, hogy állja a költségeket. én viszont mérges voltam és mondtam neki, hogy szerintem ő vigye el, aztán majd kifogástalan állapotban kérem vissza lehetőleg mihamarabb... közben szidtam magam, hogy mi a francnak voltam ekkora balfék, hogy kölcsönadtam, mikor láttam, hogy már nem teljesen józan... és baromi szomorú lettem, mert terv volt, hogy hétfőtől tekerek munkába. rosszul esett rájönni, hogy nem így lesz, és fene tudja mikorra tudják szerencsétlen kecskét helyrepofozni.

pasi akkor már szintén ott volt, ettünk pár falatot a bográcscuccból aztán hazajöttünk. nem volt kedvem tovább maradni, merthogy úgy készültem, bringával megyek haza a mulatság végén, akár éjjel... de így, keresztbetört számítással (derékbahajlott villával, blokkolt kerékkel) ez kevésbé volt kivitelezhető, kápról hazaéjszakaizni meg, brrr… nem úgy készültem, na. és bár az első kirohanás után tudok disztingválni, mégis asszem, jobb volt ez így mindenkinek, dühösen nem vagyok sem kedves, sem aranyos, de mégcsak szórakoztató sem.

itthon aztán lehiggadtam és egyből rájöttem, hogy a hirtelen felindulásból odamondott „csináltasd meg, hamár” hülye ötlet volt. elviszem inkább én dokihoz, így egyből tudok beszélni a szervizessel, tudom, mire számíthatok, ésilyesmi... rá is pistultam a netre, hogy villákat és árakat nézzek... aztán volt egy perverz ötletem, hogy hamár..., akkor esetleg én is ráfizetek picit, lehetne most telésre cserélni, talán nem olyan sokkal drágább – legalábbis találni óccsóbbakat is – aztán aludtam egyet és reggel azért még intézkedés előtt megkérdeztem Lö-t, aki nálamnál sokkal fanatikusabb bringás (ő fanatikus, én csak lájtos tekergőzős vagyok, nem jellemző, hogy „megrakjam nyélen” – ez a duma meg szerintem tiszta hülyén hangzik, bár már szokom és vicces), éshát ő mondott okosakat, többek között azt is javasolta, hogy ne vegyek olcsó telét, mert teleségéből adódóan élettartamban eleve gyenge, fölöslegesen sok törődést igényel – ez nyilván az én bringázási szokásaimhoz képest értendő – és ha nincs ára, akkor valszeg csak rá van mondva, hogy tele... én pedig hiszek neki és maradok a sima villánál.

reggel aztán hívott a kölcsönkaptaacangámatsrác, hogy talált egy vasárnapisnyitva szervizt és segítsünk már neki elvinni a pedaloman-ba a gépet, mert neki nincs autó és ugye tolni sem lehet a kicsikét... ekkor aztán jól megörvendeztettük a hírrel, hogy nem kell vele foglalkoznia, mi megcsináltatjuk, ő pedig majd kapja a számlát és így lesz okés.

elmentünk érte hát, elvittük szervizbe, ott röhögőgörcsöt kaptak a látványtól – mert szemetek :) - és mindenképp tudni szerették volna, hogy ezt hogyan is sikerült... elmeséltük, hogy nem tudjuk, de igazából aki gnómosította, sem tudja pontosan, mi történt... node. mondta a srác, hogy majd jól bevizsgálják, aztán felhív a mester, hogy mi minden ment tönkre rajta (a villa ugye totálkáros, de a váz is sérült kissé, a fékek és váltók sem úgy néznek ki, mintha egészségesek volnának... szóval. majd felhívnak és mondanak egy árat. ha jó, jó, ha nem, hát adnak egy szemeteszsákot amiben elvihetjük a maradványokat. viccesek a bringaszervizes fijúk, mindig is mondtam. aztán kérdeztem néhány csajosat... (színrefújás, de matt szürke, amilyen az eredeti, vagy igazából mindegyis milyen szín, de matt... – aszonták, szereznek matt úvézöldet, biztos örülni fogok neki) aztán persze a pasimnak eszébe jutott, hogy van karosszériafújós ismerős, aki olyanra fújja amilyenre nem szégyellem, így erről a témáról gyorsan le is szakadtam, és elkezdtem filózni, milyen színű legyen a kicsike. nem találtam még ki, nyilván, de hogy maradok a mattnál, az fix. mer az szép és a kupakom is matt, és különbenis.

miután elbúcsúztam a drágától, visszapattantunk bucikába, hogy hamár..., hát használjuk ki az éjszakai munka előtti jó időt és valahova menjünk ki ahol több a természet, mint az épület és a szmog. erről aztán eszembe jutott, hogy milyen jó, hogy ma nem kellett kimennie a zöldbe dolgozni... és miközben ezt jól megbeszéltük, már úton is voltunk a petőfi híd felé... :) mondván, a többiek kint vannak, nézzük meg, tud-e nekik segíteni. nem hosszú időre, én addig tudok napozni, rajzolgatni a placcon, amíg ők munkálkodnak. hátjó. kimentünk. mondanom sem kell, nem voltak kint a többiek, telefon... később jönnek, de jönnek. oké. addig elmegyünk ebédelni egyet, aztán. el-vissza.

megjegyzem, mivel pillanatnyilag helyrepofozás és nyitás előtti tevés van, az egész kóceráj fel van túrva, egy apró tiszta hely sincs, ahová le lehetne ülni, mondtam is máginak, hogy izé..., ám én a zöldet nem úgy értettem, hogy a hely nevében szerepeljen, ahova megyünk, hanem monnyuk legyen legalább egy fenéknyi füves terület, leheveredni picit és élvezni a természetlágyát… node, 15 perc várás után jött a telefon: menjünk inkább ki a margitszigetre játszani kicsit. örültem is. mentünk is.

volt aztán ott fa árnyékában kettesben fűbenülés – merhogy a negyed óra árnyéktalan zp egyrészt kipirosított, másrészt előcsalta a szeplőimet (hüjepasim ki is röhögött, hogy ennyi idő alatt ez milyen vicces már...), szóval a továbbiakban védtük a bőrt. aztán megjöttek a többiek, akkor már rúgtuk. a bőrt. dobálóztunk frizbivel (a fiúk kis híján lefejeztek két gyereket és egy apát, végül megúszták mind) lett helyünk, beszélgettünk, üldögéltünk, jó volt. kitaláltuk, hogy húsvétkor (nem vagyunk gazdagok, benzinpénz/vonat húzós, ezért idén telefonos családi húsvétkívánás van kilátásban) jó idő lesz és akkor aztán már délelőtt útra kelünk ünnepiknikre. pokróccal, tollassal, frizbivel, sonkával, tojással, megamicsakkell-el és nyilván több helyünk is lesz a szabadban, mert a népek nagy része családozik. jó lesz.

és ennyi.

szeretem a nyarat, még így tavasszal is.

írta: kic*, 2009. ápr. 5. 21:04 - címkék: jóez és kategóriák: aprócseprő, életke - 2 komment

rohanaz...

elmentünk egy koncertre... és jó volt a buli, és egész este eléggé vártuk, hogy elmúljon a bálint nap, mert az mindkettőnktől távol álló über romatische valami lenne.

ennek pontosan egy éve, hű meg ha és :) és :*

namegmég ráadásul: akkor kezdtek el megkörnyékezni a zenekar tagjai, és pár hónapja nahát módon nekik is beadtam a derekam...

szerintem jónekem. :)